Az Ősi emlékezet köt össze minket. Itt tanulni, fejlődni lehet, mert ez hozza el utunk végén azokat a lépéseket, amiért itt volt érdemes leélni az életünket. Tanítónk minden, minden, ami velünk, bennünk és rajtunk kívül létezhet. Azon áll minden, mennyire vagyunk képesek ezt megérteni, megtapasztalni, elfogadni és az úton járni.
Sokat elmondtam arról, hogy én hogyan látom ezt az életet, de most elmondom, hogy miként járok ott, ahol most vagyok. Talán már ez nem is olyan fontos, leginkább a fontos az, hogy amivel most foglalkozom, az miként lett a hívatásom, mert a munka, amit végzek leginkább a hívatásom. Engem segít, ezért segítsen másokat is, akik ezzel együtt tudnak rezdülni.
Amikor kislány voltam, akkor is a rajz volt az, ami segített a nehéz időszakokban, feltöltődtem tőle, amikor alkothattam. Mindig volt tehetségem, de nem műveltem ki igazán a festészetet, nem jártam művészeti iskolába, csak tettem, ahogy az ösztönösen megadatott nekem, és ahogy a szüleim felébresztették bennem a képességeimet. Sok féle dologgal, anyaggal szerettem alkotni gyerekként, és most is szívesen nyúlok más eszközökhöz is. Édesapám megengedte nekem és a testvéremnek, hogy a garázs falát megfessük, kidekoráljuk, pirográffal rajzoljunk deszkára. Cinkosunk volt, mert édesanyám nem szerette, ha a pirográfot használjuk.
Amikor ismét komolyabb részét képezte az életemnek a művészet, 2013 nyarán, akkor éreztem, hogy valami kell, ami megnyugtat, felszabadít. Egy nehéz időszakot éltem meg, és nem értettem, miért megyek át ilyen nehézségen és hol van a kiútam. A válasz a rajzolás lett. Alkottam, festettem, rajzoltam és éreztem, ahogy megnyugtat, megpihenteti a túláradó gondolataimat érzelmeimet, és a középpontba kerültem általa. Egyre többet alkottam, egyre mélyebb tartalmakat ismertem meg általa, így jutottam el egy-két önfejlesztő tanfolyamra, például rajzmeditációs és jobb agyféltekés rajzolás és ezek fokozatai.
Minél többet gyakoroltam, annál nagyobb tartalmak kerültek elő belőlem, így ráláttam, hogy a lelkem üzen át ezen a testen keresztül, a rajzok formájában, a képi motívumokban, mintákban. Egyre jobban összeállt az a stílus és eszközhasználat is, amivel dolgoztam. Szerettem volna egyre jobban megmutatni a nagyobb közönségnek is a munkáimat, adni szerettem volna vele. Azt éreztem, hogy nem csak nekem adhat, hanem másoknak is tud adni az a tartalom, ami az alkotásaimban rejlik. Ezen felbátorodva tártam – a kiállításaimon keresztül – illetve szeretném elétek tárni munkáimat, szeretném átadni azt a spirituális üzenet, amit közvetítenek a képeim.
Minden művem mellet található egy leírás is, ahogy én értelmezem ezt az üzenetet, de szeretném, ha lefordítanád te is magadnak a kedvenc képeden keresztül, amit annak energiája jelent, Neked. Mire tanít? Mit mutat meg? Milyen energiával tölt fel?
Lenyűgöz néha egy-egy alkotásom, és ez ne keltsen benned olyan érzést, hogy mennyire öntelt vagyok. Nem az önteltség dolgozik bennem ilyenkor, hanem egy gyönyörűség érzése, mert egy üzenet van abban az alkotásban, ami akkor megszólít engem.