Idézek Emil Bock: „A három év – A Nagyhét eseményei„ írásából:

„Úgy tűnik, hogy amilyen mértékben a „csendes hét” valóban csendessé válik, ugyanolyan mértékben változik meg Jézus viselkedése is. Mikor éjfél és napfelkelte között a poroszlók kezet emelnek arra, akit Júdás megcsókolt, nem akadályozza meg. Inkább Pétert akadályozza meg abban, hogy érte harcoljon…

…Nagypéntek délelőttjén Krisztus találkozik az egész emberiséggel, melyet három szereplő képvisel a drámában: Kajafás, Pilátus és Heródes. Ezután Golgota dombjára vezet fel útja. Látjuk, amint a zsoldosok Krisztus kezét, lábát átszegezik s úgy tűnik, mintha mindenbe belenyugodna, mintha a legnagyobb fokú passzivitásba ment volna át. A valóságban a kegyetlen fájdalom orvossága segítségével benső lénye kiküzdötte a szellem végső hatalmát az anyag felett úgy, hogy a halál világa már semmit sem árthat neki…

…A kereszten mondott hét ige közül az utolsó: „Elvégeztetett” nem azt jelenti, hogy kiállta a szenvedéseket. Azt jelenti, hogy kivívta a teljes győzelmet a halál hatalmán.”

Jézus vállalt útja fontos az emberiség számára, fontos a tudat megnyílásának. Ismeretlen ez az állapot a mai világban, de tanúi lehetünk a Jézus általi önfeláldozásnak, annak az „adásnak”, amit Krisztusi életével hívott elő a mi életünkben.

A szeretet által élte az életét és minden, amit tanított az emberiségnek a mai napig hatást gyakorol az életünkre. Tudatos fejlődésével, tanulásával megadta a lehetőséget, egy minőséget önmagának és a világnak. Tanított és gyógyított, odafigyelt azokra, akik követték. Sok fájdalmat élt meg a keresztútján és halálával. Nem mindennapi cselekedet volt az emberi életek, az elesettek megmentése, a halottak feltámasztása és a gyógyíthatatlanok gyógyítása. Sok jóval állt az emberek elé és megváltásával, az élete odaadásával ismerték fel azt a hatalmat, amit ő közvetített.

A mostani világban nagyon nehéz nem úgy cselekedni, nem úgy élni, ahogy elvárja a közösség. De ha megtartjuk, hitünket, bízunk és erőt merítünk ő belőle, az ő áldozatából, akkor máris könnyebben meg tudjuk találni saját utunkat a földön, és kitartani abban a hitben, amit elterveztünk. Jöjjön bármilyen félelem, bármilyen fajdalom a létezés öröme akkor is ott van a hitünkben. Létezünk, élünk és tesszük, amit tennünk kell, mert ez az az út, amin haladunk és ahová eljutunk, az a sorsunk, a vállalásunk, a célunk. Hatással vagyunk magunkra családunkra, barátainkra, mind azokra, akik velünk haladnak. Olykor- olykor elválik tőlünk, aki már nem tarthat velünk, mert őt másfelé viszi sorsának útja. Legyen az a meggyőződés bennünk, hogy mindig jönnek új ismeretek, lesznek, akik együtt jönnek velünk, de a hitünkben, az útjainkon időről-időre lesznek állomások, ahol megpihenhetünk, újra töltődhetünk hitünkben. Ezek a mi stációink.

Istenem kérlek, engedd meg az emberiségnek, hogy fennkölt léte erejében együtt legyen veled és gyermekeddel! Áld meg az embereket és tégy továbbra is az emberiség javára!

„Nagypénteken bekövetkezett a legcsodálatosabb felfokozása annak, amit az emberek számára a szeretet istennőjének, Vénusznak – Aphroditének – a gondolata valaha is jelentett: Egy szeretetből fakadó tett, ami nagyobb volt minden más szeretetből fakadó tettnél. A szeretetből fakadó golgotai áldozati halál a Vénusz princípiumnak Krisztus Nap-princípiuma által való átváltoztatása volt. Mikor Krisztus a sírban feküdt, a Krisztus-i Nap a Szaturnusz szellemével találkozott a Világmindenségben,”

( Emil Bock idézet: „A három év – A Nagyhét eseményei” )

A 14 stáció:

1. Pilátus halálra ítéli Jézust: „Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16)
2. Jézus vállára veszi a keresztet: „Keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)
3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt: „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4)
4. Jézus szent anyjával találkozik: „Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán” (Stabat Mater)
5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet: „Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak: „Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Lk 23,27)
7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt: „A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze” (Iz 53,5)
8. Jézus szól a síró asszonyoknak (vagy Jézus vigasztalja a síró asszonyokat): „Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28)
9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel: „Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába” (Zsolt 21,16)
10. Jézust megfosztják ruhájától: „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21, 19)
11. Jézust a keresztre szegezik: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,34)
12. Jézus meghal a kereszten: „Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét” (Jn 19,30.)
13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe fektetik): „Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit!” (Stabat Mater)
14. Jézust sziklasírba temetik: „Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust” (Jn 19,4142)

( Forrás: Wikipedia )

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak