Húsvét vasárnap – Jézus kiszáll a sírból

Húsvét vasárnap – Jézus kiszáll a sírból

Jézus kiszáll a sírból, hogy fényével megvilágítsa az emberiséget. Gyönyörű ez a húsvét, életre kelt mindent, ami számít a földön.

„Az üres sír a következőket jelenti: Ne Jézust, az embert tekintsétek. Nem egy nagy, szent ember sírjánál álltok, Krisztusra nézzetek, aki kozmikus, isteni, Lény. Az ő sírja nem Arimátiai József sziklakamrája, hanem az egész Föld…

…Itt már begyógyult az evilág és a túlvilág között lévő szakadék és láthatatlanul kivirágzik a húsvéti kert, ahol lelkünk Mária Magdolnához hasonlóan megláthatja a Feltámadottat, mint egy új világ kertészét. A Szaturnusz sötétségét belülről világítja meg a húsvéti napfény.”

(Idézet Emil Bock: „A három év – Nagyhét eseményei” című művéből)

Sokat szenvedtek, szenvednek az emberek ez az év és az elmúlt évek sem voltak könnyűek, de talán egy új kezdetet hozhat ez a húsvét, reményt mindenki számára, hogy jobbra fordul a sorsunk. Ismerkedünk önmagunkkal és keressük lehetőségeinket a világban, hogy stabilabban állhassunk a lábunkon. Vannak emberek, akik már élik a stabilitásukat, de sokan vannak, akiknek még segítségre van szükségük. Isten mellettünk van, hogy támogasson minket, Isten stabilitást ad a változásainkban. Minden változás egy jobb útirányt adhat, mint ami eddig volt. Talán most visszatalálunk önmagunkhoz és stabilitást élünk meg az életünkben.

Legyen ez a húsvét a mi újra éledésünk, új tervekkel, lehetőségekkel, fejlődésünkkel tegyünk önmagunkért és a világért, így a közös munka az egyéni törekvéseinkkel is indulhat, a közösségért tenni, saját fejlődésünkkel segíthet megnyitni szívünket a változás felé.

„Azt gondolhatnánk, hogy az emberiség a katasztrófák közepette – amiket saját maga idézett elő – távolabb áll a feltámadás titkától, mint valaha. De már akkor is, egészen húsvét reggelig tartott a földrengés, s így remélhetjük, hogy korunk föld- és lélekrengéseiben is benne van az Úr angyala, aki elhengeríti a követ a sír elől.”

(Idézet Emil Bock: „A három év – Nagyhét eseményei” című művéből)

Legyen áldott ez a húsvét mindenkinek, teljen békésen, kipihenten, feszültségmentesen! Köszönöm, hogy elolvastad nap mint nap írásaimat, hogy követted magad is az útján a Megváltónkat. Teljen teljességben és szeretettben ez az éved!

Áldott Húsvétot Kívánok!

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Nagyszombat – Jézus sírba helyezése

Nagyszombat – Jézus sírba helyezése

„Most itt állunk nagypéntek és húsvét között. A holttestet levették a keresztről és sírba helyezték.” …” A gondviselés úgy intézte, hogy a kereszt és a sír olyan helyen van, amit már évezredekkel azelőtt, mint a Föld középpontját éltek át…

…A vércseppekkel – melyek Golgota dombját áztatták – és a holttesttel, melyet Arimátiai József sírjába tettek, vele ment Krisztus lelki, szellemi lénye is. Először maradt hatástalan a halál túlvilági hatalma…

…Amikor hitvallásunk szavaival mondjuk ki a Nagyszombaton történteket: „A Föld sírjába süllyesztették”, akkor a golgotai misztérium kozmikus oldalát súroljuk. Novalis tudta és költőien ki is fejezte, hogy az, aki a Földnek a kozmikus orvosságot átnyújtotta, nem volt senki más, mint Krisztus maga. Csak látszólag tették a sírba emberi kezek a Megfeszített testét. Valójában a halálon túl szabadon annak szentelte magát, hogy meggyógyítson mindent, ami földi.”

(Emil Bocktól a „A három év – Nagyhét eseményei” című írásából idézek)

Ez a nap a gyász napja. Jézus megváltó energiája sírba száll általa és ott megtisztít mindent, amiben eddig az emberiség szenvedett. A mi életünkben is vannak olyan időszakok, amikor a visszavonulás, a befelé fordulás adhat gyógyszert az életünknek. Valamit meglátni, meghallani, megtalálni magunkban ezekben a csendes, meditatív percekben. Szinte megfogható a csend. A szívünk már várja azt a változást, megváltást, ami ezután jön el. Talán már látjuk, érezzük egy jobb idő reménysugarát, de még félünk, kételkedünk, hogy valóban lehetséges-e ilyenképpen feltámadni, megújulni, újra útra kelni, egy jobb jövőt létrehozni. Annyi változás van a mai világban. Talán, ha ma egy kissé elcsendesedünk és megvizsgáljuk, hogy mily módon jelennek meg bennünk a változások, talán megláthatjuk a reménysugarát egy jobb, szebb életnek.

A tanítványok is féltek… az egész emberiség félt a sötétségtől, hogy elvész és nincs Isten, aki visszatéríthetné a helyes útra azokat a világokat, tanokat, amelyek oly sokat jelentettek egykor. A hitben, szeretetben megélt tervünkből mi lesz? Voltak, akik felvállalták az utat és sokan bele is buktak, de ez a buktató nem az Isten terve volt, hanem az ő lelkük volt szennyezett.

Old fel Istenem minden bűnünket, teremtsd meg életünk színterét, építs hidat ember és Te közötted, hogy élhessük újra életünket! Mindenható Isten! Nyújts segítő kezet, hogy az út, amelyen mi már lépkedünk, hozzád vezessen és ne térítsen el bennünket a gonosz csábító ereje!

„Az, aki a kereszten meghalt, belépett a halottak birodalmába. Most ott van valaki, aki nem áll a halál mágikus hatalma alatt, mentes minden kábulattól. A halálon át magával viszi géniuszának egész napfényét. …a halottak birodalmában felragyog a remény sugara. A halál bűvölete gyengül, mert kilátás nyílik az emberiség jövőbeni győzelmére az alvilág rémületet keltő kísértete fölött.”

(Emil Bocktól a „A három év – Nagyhét eseményei” című írásából idézek)

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Nagypéntek – a „Kálvária”, Jézus keresztútja, kereszthalála

Nagypéntek – a „Kálvária”, Jézus keresztútja, kereszthalála

Idézek Emil Bock: „A három év – A Nagyhét eseményei„ írásából:

„Úgy tűnik, hogy amilyen mértékben a „csendes hét” valóban csendessé válik, ugyanolyan mértékben változik meg Jézus viselkedése is. Mikor éjfél és napfelkelte között a poroszlók kezet emelnek arra, akit Júdás megcsókolt, nem akadályozza meg. Inkább Pétert akadályozza meg abban, hogy érte harcoljon…

…Nagypéntek délelőttjén Krisztus találkozik az egész emberiséggel, melyet három szereplő képvisel a drámában: Kajafás, Pilátus és Heródes. Ezután Golgota dombjára vezet fel útja. Látjuk, amint a zsoldosok Krisztus kezét, lábát átszegezik s úgy tűnik, mintha mindenbe belenyugodna, mintha a legnagyobb fokú passzivitásba ment volna át. A valóságban a kegyetlen fájdalom orvossága segítségével benső lénye kiküzdötte a szellem végső hatalmát az anyag felett úgy, hogy a halál világa már semmit sem árthat neki…

…A kereszten mondott hét ige közül az utolsó: „Elvégeztetett” nem azt jelenti, hogy kiállta a szenvedéseket. Azt jelenti, hogy kivívta a teljes győzelmet a halál hatalmán.”

Jézus vállalt útja fontos az emberiség számára, fontos a tudat megnyílásának. Ismeretlen ez az állapot a mai világban, de tanúi lehetünk a Jézus általi önfeláldozásnak, annak az „adásnak”, amit Krisztusi életével hívott elő a mi életünkben.

A szeretet által élte az életét és minden, amit tanított az emberiségnek a mai napig hatást gyakorol az életünkre. Tudatos fejlődésével, tanulásával megadta a lehetőséget, egy minőséget önmagának és a világnak. Tanított és gyógyított, odafigyelt azokra, akik követték. Sok fájdalmat élt meg a keresztútján és halálával. Nem mindennapi cselekedet volt az emberi életek, az elesettek megmentése, a halottak feltámasztása és a gyógyíthatatlanok gyógyítása. Sok jóval állt az emberek elé és megváltásával, az élete odaadásával ismerték fel azt a hatalmat, amit ő közvetített.

A mostani világban nagyon nehéz nem úgy cselekedni, nem úgy élni, ahogy elvárja a közösség. De ha megtartjuk, hitünket, bízunk és erőt merítünk ő belőle, az ő áldozatából, akkor máris könnyebben meg tudjuk találni saját utunkat a földön, és kitartani abban a hitben, amit elterveztünk. Jöjjön bármilyen félelem, bármilyen fajdalom a létezés öröme akkor is ott van a hitünkben. Létezünk, élünk és tesszük, amit tennünk kell, mert ez az az út, amin haladunk és ahová eljutunk, az a sorsunk, a vállalásunk, a célunk. Hatással vagyunk magunkra családunkra, barátainkra, mind azokra, akik velünk haladnak. Olykor- olykor elválik tőlünk, aki már nem tarthat velünk, mert őt másfelé viszi sorsának útja. Legyen az a meggyőződés bennünk, hogy mindig jönnek új ismeretek, lesznek, akik együtt jönnek velünk, de a hitünkben, az útjainkon időről-időre lesznek állomások, ahol megpihenhetünk, újra töltődhetünk hitünkben. Ezek a mi stációink.

Istenem kérlek, engedd meg az emberiségnek, hogy fennkölt léte erejében együtt legyen veled és gyermekeddel! Áld meg az embereket és tégy továbbra is az emberiség javára!

„Nagypénteken bekövetkezett a legcsodálatosabb felfokozása annak, amit az emberek számára a szeretet istennőjének, Vénusznak – Aphroditének – a gondolata valaha is jelentett: Egy szeretetből fakadó tett, ami nagyobb volt minden más szeretetből fakadó tettnél. A szeretetből fakadó golgotai áldozati halál a Vénusz princípiumnak Krisztus Nap-princípiuma által való átváltoztatása volt. Mikor Krisztus a sírban feküdt, a Krisztus-i Nap a Szaturnusz szellemével találkozott a Világmindenségben,”

( Emil Bock idézet: „A három év – A Nagyhét eseményei” )

A 14 stáció:

  1. Pilátus halálra ítéli Jézust: „Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16)
  2. Jézus vállára veszi a keresztet: „Keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)
  3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt: „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4)
  4. Jézus szent anyjával találkozik: „Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán” (Stabat Mater)
  5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet: „Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)
  6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak: „Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Lk 23,27)
  7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt: „A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze” (Iz 53,5)
  8. Jézus szól a síró asszonyoknak (vagy Jézus vigasztalja a síró asszonyokat): „Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28)
  9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel: „Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába” (Zsolt 21,16)
  10. Jézust megfosztják ruhájától: „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21, 19)
  11. Jézust a keresztre szegezik: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,34)
  12. Jézus meghal a kereszten: „Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét” (Jn 19,30.)
  13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe fektetik): „Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit!” (Stabat Mater)
  14. Jézust sziklasírba temetik: „Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust” (Jn 19,4142)

( Forrás: Wikipedia )

 

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Nagycsütörtök – – Utolsó vacsora

Nagycsütörtök – – Utolsó vacsora

Emil Bock: „A három év – Nagyhét eseményei” részlet:

„És mikor Nagycsütörtökön Krisztus megmosta a tanítványok lábát és az úrvacsorát nyújtotta nekik, a jövő bíztató jupiteri fénye világított be a bánatos, szomorú lelkekbe…

…Nagycsütörtök estéjén belépünk a szent hallgatás területére. A lárma hirtelen egy csapásra megy át a csendbe…

…Mielőtt Jézus tanítványaival a húsvéti bárányt elfogyasztaná, elvégzi a lábmosást, ezt a teljesen soha ki nem meríthető és le nem írható, szeretetből fakadó egyszerű tettet…minden egyes tanítványának, -Júdásnak is- megmossa a lábát…

…Krisztus a tanítványok nagy meglepetésére veszi az étel és ital véletlenül ottlévő jelképeit és az ótestamentumi vacsorához egy újat fűz hozzá. Valami egészen új, váratlan történik, amikor a tanítványoknak odanyújtja a kenyeret és a bort és így szól: „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem.”

Szeretettel fordul a tanítványokhoz, az élethez. Rengeteg nehézség árán kell elhagynia ezt a földi világot. A tanítványok körében és a Gecsemané kertben az imája közben annyi fájdalom és félelem van a szívében, de tudja, hogy ez az ő útja, tudja, ha végig csinálja, akkor ott megtörténik az, amiért ő a földre született. Megváltja életével az emberiséget és saját magát. Szeretet fogja körbe a lelkét és a testét.

Isten szeretete fontos az emberek számára. Isten tudja, hogy ebben a földi életben sok lehetőség van az embereknek, a lelkeknek a fejlődésre, de amikor az ár egy kínhalál, az elborzasztó, félelmetes. Elfogadni azt a változást, ami a halál erejével jelenik meg az életünkben nagyon nehéz. A halál jelképes, természetesen a mi értelmezésünkben. A halál egy lezárás, egy út vége, amin át egy másik minőség születik meg. Az elfogadás létrejötte ebben az állapotban egy átalakulás felé halad. Lépjünk egyet előre és mondjuk, hogy igen vállalom, megteszem, amit Isten kér tőlem. Szeretettel a szívemben, elbúcsúzunk mindentől és mindenkitől és megéljük a teljes átadásunkat annak a folyamatnak, amit Isten ránk mért. Ne féljünk, engedjünk az Isteni akaratnak, mert így az utunk részeként lépünk rá arra az útra, ami igazán a miénk.

„Júdás kimenetele azt ábrázolja, hogy egy jó géniusz, valódi Énje távozott tőle, kint valóban találkozik a halál angyalával. Ahriman-i szellemek teszik őt eszközükké. Krisztus kimenetele a lélek szabad szétáradásának a képe, azé a léleké, amely a kozmoszban a kezdet kezdetétől fogva az áldozati gondolat hordozója. Mikor Júdás kimegy, így szól az evangélium: „Vala pedig éjszaka”. Éjszaka van Júdás lelkében is. Mikor Krisztus kimegy, azt mondhatnánk: „Vala pedig nappal”. A zivataros éjszakába aranyos csillogás vegyül. Nap titok ragyogja körül Krisztust, mikor tanítványaival lemegy a völgybe, ugyanazon az úton, amelyen kétezer évvel ezelőtt, Melkizedek vitte le a kenyeret és a bort. Nap fénylik az éjszaka közepén. Így történhet meg aztán, hogy Krisztus a Getsemáné-kertben legyőzi a halál angyalát, akivel meg kell küzdenie.”

( Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából)

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Nagyszerda – a betániai megkenés, Júdás elárulja Jézust

Nagyszerda – a betániai megkenés, Júdás elárulja Jézust

Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából:

„Az első esemény, amit mindig is Nagyszerda jellegzetes eseményének tartottak az, hogy Mária, mikor a tanítványokkal együtt mindnyájan az asztalnál ülnek, megkeni Krisztus lábait drága nárdus-olajjal és saját hajával törli meg…

…Éles, zavaró hang töri meg az ünnepélyes csendet. Egy alak lép elő, aki szöges ellentétben áll Mária Magdalénával. A tanítványok egyike, aki nem tud magán uralkodni és a helyzethez nem illő viselkedésre ragadtatja el magát, amikor Mária Magdaléna tettét látja. Júdás az. Bár azt állítja, hogy praktikus és szociális meggondolások késztetik a tiltakozásra. Azt mondja, hogy az így elpazarolt drága pénzt a szegényeknek adhatták volna és sok szociális nyomorúságot enyhítettek volna vele…

…Betániában elfogy a türelme. Leplezetlen felindulással kimegy azokhoz, akik Krisztust üldözik: Nagyszerda második klasszikus eseménye Júdás árulása…”

Kinek-kinek a maga igaza. Jézus sok fájdalma abból ered, hogy rengetegen vannak, akik úgy látják az életet, mint Júdás, aki csak hasznot húzna abból is, ami áldás. Sok munka, fáradság van azokban a dolgokban, amiken keresztül megy az ember az útján, de miként mérhetjük ezt ily módon? Ahogy Jézus látja: áldás az adás, de ahogy Júdás látja: pazarlás. Ez az áldás adja meg az utolsó löketet Júdásnak, hogy feladja tanítványságát, hitét és mesterét. Egy időben a lelke még küzd érte, de aztán rádöbben, hogy itt már nincs helye és útban az üldözők felé kiadja Jézust. A sokaság, akik majd bántják és átkozzák, most megkapják a lehetőséget rá, hogy megszerezzék Jézust.

Megvan a mélysége ennek a történetnek és a magassága. Fennkölt állapot ez a Jézusi útban. Itt már tudja, látja ki az, aki vele marad és ki az, aki átadja őt üldözőinek. Ezek az emberek akkor is ott vannak mellette, ha nem tudja, szívükben ott van a szeretet. Tudja Jézus az utat, ami felé halad és most itt a belső csend, az út szentsége is megjelenik. Itt most a csend a befelé fordulás, befelé haladás a lényeg, egy ünnepélyes csendet tör meg itt Júdás, és ezt az ünnepi hangulatot töri meg az ő vadságával, haragjával. Vannak felvállalt feladatok. Jézus utal is arra, hogy ki tagadja meg és ki árulja el.

 A hit és a szeretet az, ami reményt ad az emberiségnek. Ezért, amit Jézus tett az az igazság, amit ő követett az határozza meg a mai emberiséget. Tesszük, amit teszünk, de hittel és szeretettel tegyük, ne inogjunk meg hitünkben, legyünk türelmesek, akárhogy is alakul a helyzetünk. Függünk vagy nem függünk az életünk történéseitől? A fiatal lelkünk mindig ott van velünk, mindig ad lehetőséget egy tisztább magasztosabb életre. Legyen ez a vége, legyen ez a türelem az, amivel végig visszük napjainkat, legyen bölcsesség az életünkben és hittel, szeretettel éljünk meg mindent. Fiatal lelkünk készen áll a fejlődésre.

„A „csendes hét” tulajdonképpen csak a közepétől kezdve csendes…

…Krisztus a nagyváros nyüzsgéséből visszatért az Olajfák Hegyének másik oldalán lévő csendes kis helyre, Betániába. Azoknak a körében van, akikkel különösen szoros kapcsolatban áll. Barátai vacsorát készítettek számára. A többi estén is vacsoráztak, de úgy tűnik, mintha már ma beragyogna a szobába annak a vacsorának az előzetes fénye, amit másnap fognak ünnepelni. Az utolsó vacsora előérzete lengi körül az asztaltársaságot…”

( Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából)

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

lelekrajz-mini-foglalkozas

You have Successfully Subscribed!