Emil Bock: „A három év – Nagyhét eseményei” részlet:

„És mikor Nagycsütörtökön Krisztus megmosta a tanítványok lábát és az úrvacsorát nyújtotta nekik, a jövő bíztató jupiteri fénye világított be a bánatos, szomorú lelkekbe…

…Nagycsütörtök estéjén belépünk a szent hallgatás területére. A lárma hirtelen egy csapásra megy át a csendbe…

…Mielőtt Jézus tanítványaival a húsvéti bárányt elfogyasztaná, elvégzi a lábmosást, ezt a teljesen soha ki nem meríthető és le nem írható, szeretetből fakadó egyszerű tettet…minden egyes tanítványának, -Júdásnak is- megmossa a lábát…

…Krisztus a tanítványok nagy meglepetésére veszi az étel és ital véletlenül ottlévő jelképeit és az ótestamentumi vacsorához egy újat fűz hozzá. Valami egészen új, váratlan történik, amikor a tanítványoknak odanyújtja a kenyeret és a bort és így szól: „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem.”

Szeretettel fordul a tanítványokhoz, az élethez. Rengeteg nehézség árán kell elhagynia ezt a földi világot. A tanítványok körében és a Gecsemané kertben az imája közben annyi fájdalom és félelem van a szívében, de tudja, hogy ez az ő útja, tudja, ha végig csinálja, akkor ott megtörténik az, amiért ő a földre született. Megváltja életével az emberiséget és saját magát. Szeretet fogja körbe a lelkét és a testét.

Isten szeretete fontos az emberek számára. Isten tudja, hogy ebben a földi életben sok lehetőség van az embereknek, a lelkeknek a fejlődésre, de amikor az ár egy kínhalál, az elborzasztó, félelmetes. Elfogadni azt a változást, ami a halál erejével jelenik meg az életünkben nagyon nehéz. A halál jelképes, természetesen a mi értelmezésünkben. A halál egy lezárás, egy út vége, amin át egy másik minőség születik meg. Az elfogadás létrejötte ebben az állapotban egy átalakulás felé halad. Lépjünk egyet előre és mondjuk, hogy igen vállalom, megteszem, amit Isten kér tőlem. Szeretettel a szívemben, elbúcsúzunk mindentől és mindenkitől és megéljük a teljes átadásunkat annak a folyamatnak, amit Isten ránk mért. Ne féljünk, engedjünk az Isteni akaratnak, mert így az utunk részeként lépünk rá arra az útra, ami igazán a miénk.

„Júdás kimenetele azt ábrázolja, hogy egy jó géniusz, valódi Énje távozott tőle, kint valóban találkozik a halál angyalával. Ahriman-i szellemek teszik őt eszközükké. Krisztus kimenetele a lélek szabad szétáradásának a képe, azé a léleké, amely a kozmoszban a kezdet kezdetétől fogva az áldozati gondolat hordozója. Mikor Júdás kimegy, így szól az evangélium: „Vala pedig éjszaka”. Éjszaka van Júdás lelkében is. Mikor Krisztus kimegy, azt mondhatnánk: „Vala pedig nappal”. A zivataros éjszakába aranyos csillogás vegyül. Nap titok ragyogja körül Krisztust, mikor tanítványaival lemegy a völgybe, ugyanazon az úton, amelyen kétezer évvel ezelőtt, Melkizedek vitte le a kenyeret és a bort. Nap fénylik az éjszaka közepén. Így történhet meg aztán, hogy Krisztus a Getsemáné-kertben legyőzi a halál angyalát, akivel meg kell küzdenie.”

( Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából)

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

lelekrajz-mini-foglalkozas

You have Successfully Subscribed!