Nagyszerda – a betániai megkenés, Júdás elárulja Jézust
Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából:
„Az első esemény, amit mindig is Nagyszerda jellegzetes eseményének tartottak az, hogy Mária, mikor a tanítványokkal együtt mindnyájan az asztalnál ülnek, megkeni Krisztus lábait drága nárdus-olajjal és saját hajával törli meg…
…Éles, zavaró hang töri meg az ünnepélyes csendet. Egy alak lép elő, aki szöges ellentétben áll Mária Magdalénával. A tanítványok egyike, aki nem tud magán uralkodni és a helyzethez nem illő viselkedésre ragadtatja el magát, amikor Mária Magdaléna tettét látja. Júdás az. Bár azt állítja, hogy praktikus és szociális meggondolások késztetik a tiltakozásra. Azt mondja, hogy az így elpazarolt drága pénzt a szegényeknek adhatták volna és sok szociális nyomorúságot enyhítettek volna vele…
…Betániában elfogy a türelme. Leplezetlen felindulással kimegy azokhoz, akik Krisztust üldözik: Nagyszerda második klasszikus eseménye Júdás árulása…”
Kinek-kinek a maga igaza. Jézus sok fájdalma abból ered, hogy rengetegen vannak, akik úgy látják az életet, mint Júdás, aki csak hasznot húzna abból is, ami áldás. Sok munka, fáradság van azokban a dolgokban, amiken keresztül megy az ember az útján, de miként mérhetjük ezt ily módon? Ahogy Jézus látja: áldás az adás, de ahogy Júdás látja: pazarlás. Ez az áldás adja meg az utolsó löketet Júdásnak, hogy feladja tanítványságát, hitét és mesterét. Egy időben a lelke még küzd érte, de aztán rádöbben, hogy itt már nincs helye és útban az üldözők felé kiadja Jézust. A sokaság, akik majd bántják és átkozzák, most megkapják a lehetőséget rá, hogy megszerezzék Jézust.
Megvan a mélysége ennek a történetnek és a magassága. Fennkölt állapot ez a Jézusi útban. Itt már tudja, látja ki az, aki vele marad és ki az, aki átadja őt üldözőinek. Ezek az emberek akkor is ott vannak mellette, ha nem tudja, szívükben ott van a szeretet. Tudja Jézus az utat, ami felé halad és most itt a belső csend, az út szentsége is megjelenik. Itt most a csend a befelé fordulás, befelé haladás a lényeg, egy ünnepélyes csendet tör meg itt Júdás, és ezt az ünnepi hangulatot töri meg az ő vadságával, haragjával. Vannak felvállalt feladatok. Jézus utal is arra, hogy ki tagadja meg és ki árulja el.
A hit és a szeretet az, ami reményt ad az emberiségnek. Ezért, amit Jézus tett az az igazság, amit ő követett az határozza meg a mai emberiséget. Tesszük, amit teszünk, de hittel és szeretettel tegyük, ne inogjunk meg hitünkben, legyünk türelmesek, akárhogy is alakul a helyzetünk. Függünk vagy nem függünk az életünk történéseitől? A fiatal lelkünk mindig ott van velünk, mindig ad lehetőséget egy tisztább magasztosabb életre. Legyen ez a vége, legyen ez a türelem az, amivel végig visszük napjainkat, legyen bölcsesség az életünkben és hittel, szeretettel éljünk meg mindent. Fiatal lelkünk készen áll a fejlődésre.
„A „csendes hét” tulajdonképpen csak a közepétől kezdve csendes…
…Krisztus a nagyváros nyüzsgéséből visszatért az Olajfák Hegyének másik oldalán lévő csendes kis helyre, Betániába. Azoknak a körében van, akikkel különösen szoros kapcsolatban áll. Barátai vacsorát készítettek számára. A többi estén is vacsoráztak, de úgy tűnik, mintha már ma beragyogna a szobába annak a vacsorának az előzetes fénye, amit másnap fognak ünnepelni. Az utolsó vacsora előérzete lengi körül az asztaltársaságot…”
( Idézet Emil Bock: „ A három év – Nagyhét eseményei” írásából)
Szeretettel:
Márti
A képek a Pinterest oldaláról származnak
Érdekel a spirituális alkotás?
Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?
Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja: