Nagyhétfő – Jézus megátkozza a fügefát

Nagyhétfő – Jézus megátkozza a fügefát

Idézek Emil Bock: „A három év - Nagyhét eseményei„ írásából:

„Mikor Krisztus hétfőn a fügefát elátkozta és a szent városban a templomot megtisztította, fellépet a Krisztus-i Nap, a Hold princípium ellen, a régi világ Hold-erői ellen, melyeknek meg kellett újulniuk...

...A nagyhét hétfőjén egy kísértést hárít el magától Krisztus. Ha hajlandó lett volna a régi elragadtatott állapotok erőihez kapcsolódni, akkor talán mégis felismerték volna az emberek. Nem csak hozsannát kiáltottak volna feléje, de királlyá is tették volna. Most végleg nyilvánvalóvá vált, hogy Krisztus nem akar a régi erőkhöz kapcsolódik. Egyedül az a fontos számára, hogy az emberiség megtalálja az éberség és szabadság útját.”

Ez a reggel már egy kicsit másabb, mint tegnap, itt Jézus már nem áll meg, hogy ünnepeljék, nem tartja meg ezt az ünneplést, egy szigor van már a hangjában, változásokat hoz el a világba. Látja mennyire erősek ezek a régi szokások, sok hitetlen van Jeruzsálemben, akik csak az ünnep miatt vannak jelen, hogy hasznot húzzon belőle.

Nem tétovázik, keres olyanokat, akik meghallgatják. Újra és újra feleleveníti azt a hitet, ami most van születőben a lelkekben. Ragaszkodnak az emberek a régi hitrendszerhez, de az új van születőben, ehhez le kell bontani a régi eszméket. Elhajtja a vásározókat a templom szent teréből és új alapokra helyezi az ünneplést. Jönnek, akik megkérdőjelezik hitelességét, de ő kitart hite mellett és meggyőzi a kételkedőket egy-egy példabeszéddel. De szeretik-e ezeket a példabeszédeket, megértik-e üzenetét az emberek? Sok a kételkedő, sok a kereső, sokan nem értik és van egy művelt réteg, akik igen is tudja mi az ő tudása, akarata, milyen jogon oszt tanításokat és azt honnan adja át.

Sokan vagyunk, akik megrekedtünk egy-egy élethelyzetben, egy-egy mintában, ami megakasztott azon a szinten, ahol ott is maradtunk. Isten látása, tudása rávilágít a magunkban rejlő elakadásokra, ami a múltunk része, történése, de már itt az új minőségben, életben ezekre az elakadásokra, nyomógombokra már nincs szükségünk. Tárjuk fel lelkünk, nézzünk szembe kihívásainkkal és bátran, ahogy Jézus is tettet, lépjünk elő életünk színterére és vállaljuk önmagunkat, elakadásainkat és vállaljuk isteni utunkat, amik vagyunk és amivé vállhatunk. Ha tudunk adjuk meg magunknak azokat a vállalásokat, amiket eddig nem tettünk meg, lépjünk ki komfort zónánkból és lépjük meg tetteinket, mert új világra ébredünk. Lehet hazudunk magunknak, de ébredjünk rá önbecsapásunkra, hisz az út ott van előttünk, csak lehet még vakok vagyunk és nem látjuk azt. Tehát utazzunk a saját utunkon, vállaljuk mind azt, amit talán már soha nem tudunk úgy, mint most ebben a világban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vállaltam utam, nem is akartam ezt az utazást! De igen! Minden lehetőség ott van előttünk, csak ébresszük fel hitünket, istenhitünket és bízzunk jó cselekedeteinkben, engedjük ezt a valóságot megjelenni életünkben. Isten ott van minden nehézségben, de akkor is segít, ha nem érthetjük meg. Miért? Mert tetteinkkel őt is hívjuk az életünkbe, amit magunkért teszünk, azt ő érte is tesszünk.

„Az elszáradt fügefa képében a régi vallásos tudat hanyatlása mutatkozott meg a tanítványok előtt. A templom területén ezekben a napokban kibontakozó nagy vásár képében, a vallásos kultusz hanyatlása vált nyilvánvalóvá. Erre a szintérre lép be Krisztus. Azért jön, hogy eleget tegyen a közelgő ünnep szokásainak. De komolyságának szikrát szóró tüze kifejti hatását. Nincs szükség arra, hogy sokat beszéljen: az embereket azonnal páni félelem fogja el...

...Isteni mivolta azonban most már teljesen emberivé alakult át. Lángoló intenzitású akarattá vált. Joga van hozzá, hogy a templom elfajzott világáról lerántsa az álarcot és elszabadítsa a vihart. Sőt kíméletlen fellépése maga sem más, mint egy kísértés elleni védekezés, védekezés az ellen, hogy egyáltalán a régi körülményekhez kapcsolódjék. Most teljesen világossá válik: az, ami egyedül képes az emberiség szellemi jövőjét biztosítani, valami radikálisan új kell, hogy legyen. Az emberi tudat területén el kell, hogy száradjon a Hold-jellegű látás, bármilyen fáradtságos legyen is a pusztában való vándorlás, ami utána következik. Csak a hitből, a szív Nap-jellegű látásából virágozhat ki a jövő. Az ő közelségében rémülettel jutnak tudomására, hogy mennyire elfajultak.”    (Emil Bock: „A három év - Nagyhét eseményei”)

Szeretettel:

Demeter Márta

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Virágvasárnap – Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Virágvasárnap – Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Idézek Emil Bock: „A Nagyhét eseményei„ írásából:

„A Nagyhét első napján Krisztus bevonul a szent városba… Látjuk, amint szamárháton lovagol be a város kapuján, hívei kíséretében… a bevonulása hirtelen mámorossá teszi, felpezsdíti a tömeg lelkét. Felgyújtja őket egy szikra, az embereken mintha a régi pogány tavaszünnepek Nap-extázisa venne erőt. Mikor a pálmaágakat letördelik a fákról, az emberek… A Nap szimbólumával díszíti a sokaság az utat… Úgy tűnik, mintha Krisztus most valóban megtalálná az emberiséghez vezető kaput. A magasztos Nap Szellem… Egyenesen egy nagy extázisban, ujjongó megváltásba vezet a sors? Nem. Az emberiség történetének legkomolyabb hete kezdődik most. Ugyanazok az emberek, akik pálmaágat hintenek útjába és extatikus hozsannába törnek ki, néhány nap múlva fanatikus gyűlölettel kiáltják majd: „Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!” Az élet szimbólumához, a pálmaághoz, a halál szimbóluma, a kereszt fog társulni.”

A mai reggelen egy csoda szép reggelre ébredtünk. Ma vonult be Jézus Jeruzsálembe. A tömeg királyként ünnepelte, de ő mégis egy más, mélyebb érzéssel volt elfoglalva. Mikor kiűzte a kofákat a templomból és gyógyított, segítette az igaz hittel élőket, sokat merengett, hogy mitévő legyen. Az emberek ünnepelték, ő mégis csak a fájdalomra, a szenvedésre gondolt. Sokat szenvedett, mert tudta, hogy az elkövetkező napokban min fog keresztül menni. Ki, miként árulja el és ez őt hova juttatja. Megszenvedte életét, sokaknak segített, támogatta a szegényeket, gyógyította a szenvedőket és a betegeket, mégis tudta, hogy ez az élete itt ért véget. Kitisztította a templomot, megáldotta és felszólította a tömegeket, hogy éljenek hittel, szeretettel. Így ment ő el az olajfák hegyére, ahol csendben imádkozott Istenhez, mert ez, az az élet, amit a nép feláldoz majd, az ő élete. Sokak vérét tisztítja meg az ő vére és sokak életét menti meg az áldozata.

Isten fia mai napig ott van az életünkben, az ünnepeinkben. Minden út, amit élhetünk az ő útja is. Sokat szenvedett lénye most újra megidéz minket új misztériumával, a tavasz körforgásában. A mai napon szenteljük meg épületeinket, házainkat és ebben a szentségben várjuk az ő áldozatát és feltámadását. Ma legyen ez az ünnep az ő ünnepe, a szenteléssel kicsit hívjuk őt is be az életünkbe. Lássuk mit is adhat nekünk hitével, akaratával, alázatával, szeretetével.

A termékenység, amit szimbolizál az áldás, fontos az embereknek, de ügyeljünk a bensőnkben lévő dolgokra is ne csak a külsőségekre figyeljünk. Meg tudjuk-e látni mi lakik a szívünkben, fel tudjuk-e vértezni magunkat az elkövetkező időkre, van-e elég hitünk, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek és elbírjuk-e a ránk rakott terheket?

Isten megannyi szépséget adott az életünkhöz, ezért hitet, spirituális fejlődést, szeretetet kért cserébe. Isten tudta, ha eljön az ő fia, nem adhat mást, csak, amije van, az erőt, a szeretet erejét és a hitét, amellyel sokakat megáldott és Isten országába juttatott.

Jézus energiája velünk van a világban. Újra és újra megváltja a hétköznapjainkat, formálni akarja látásmódunkat és tudást akar adni számunkra. Ma a világ egy hitehagyott világ, sok az ostoba, kéretlen fohász, de az ima csak akkor ér el hozzá, ha tiszta lelki, szellemi, szívvel teli gondolat. A külvilág csábítása helyett egy belső lelki – szellemi útra invitál minket. Hív, hogy a mindennapokban is éljünk és cselekedjünk így. Legyen az életünkben, a hétköznapjainkban is benne a szellemi – lelki törekvés, amely áthatja minden cselekedetünket.

Emil Boch idézet: „Krisztus bevonul a régi Jeruzsálembe: ez Virágvasárnap. De magával hozza az új Jeruzsálemet, a letűnő, haldokló világba. Nem követi a külső Nap tavaszi pályáját. Miért nem? Azért, mert a föld és az emberiség legbensejében felgyújtja az új Napot, azt a Napot, amely állandó, hűséges és mindenütt jelen való. Ez az út vezet Virágvasárnaptól Húsvétvasárnaphoz, a régi Naptól az új Naphoz.”

Szeretettel:

Márti

A képek a Pinterest oldaláról származnak

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

lelekrajz-mini-foglalkozas

You have Successfully Subscribed!