Nagyszombat – Jézus sírba helyezése
„Most itt állunk nagypéntek és húsvét között. A holttestet levették a keresztről és sírba helyezték.” …” A gondviselés úgy intézte, hogy a kereszt és a sír olyan helyen van, amit már évezredekkel azelőtt, mint a Föld középpontját éltek át…
…A vércseppekkel – melyek Golgota dombját áztatták – és a holttesttel, melyet Arimátiai József sírjába tettek, vele ment Krisztus lelki, szellemi lénye is. Először maradt hatástalan a halál túlvilági hatalma…
…Amikor hitvallásunk szavaival mondjuk ki a Nagyszombaton történteket: „A Föld sírjába süllyesztették”, akkor a golgotai misztérium kozmikus oldalát súroljuk. Novalis tudta és költőien ki is fejezte, hogy az, aki a Földnek a kozmikus orvosságot átnyújtotta, nem volt senki más, mint Krisztus maga. Csak látszólag tették a sírba emberi kezek a Megfeszített testét. Valójában a halálon túl szabadon annak szentelte magát, hogy meggyógyítson mindent, ami földi.”
(Emil Bocktól a „A három év – Nagyhét eseményei” című írásából idézek)
Ez a nap a gyász napja. Jézus megváltó energiája sírba száll általa és ott megtisztít mindent, amiben eddig az emberiség szenvedett. A mi életünkben is vannak olyan időszakok, amikor a visszavonulás, a befelé fordulás adhat gyógyszert az életünknek. Valamit meglátni, meghallani, megtalálni magunkban ezekben a csendes, meditatív percekben. Szinte megfogható a csend. A szívünk már várja azt a változást, megváltást, ami ezután jön el. Talán már látjuk, érezzük egy jobb idő reménysugarát, de még félünk, kételkedünk, hogy valóban lehetséges-e ilyenképpen feltámadni, megújulni, újra útra kelni, egy jobb jövőt létrehozni. Annyi változás van a mai világban. Talán, ha ma egy kissé elcsendesedünk és megvizsgáljuk, hogy mily módon jelennek meg bennünk a változások, talán megláthatjuk a reménysugarát egy jobb, szebb életnek.
A tanítványok is féltek… az egész emberiség félt a sötétségtől, hogy elvész és nincs Isten, aki visszatéríthetné a helyes útra azokat a világokat, tanokat, amelyek oly sokat jelentettek egykor. A hitben, szeretetben megélt tervünkből mi lesz? Voltak, akik felvállalták az utat és sokan bele is buktak, de ez a buktató nem az Isten terve volt, hanem az ő lelkük volt szennyezett.
Old fel Istenem minden bűnünket, teremtsd meg életünk színterét, építs hidat ember és Te közötted, hogy élhessük újra életünket! Mindenható Isten! Nyújts segítő kezet, hogy az út, amelyen mi már lépkedünk, hozzád vezessen és ne térítsen el bennünket a gonosz csábító ereje!
„Az, aki a kereszten meghalt, belépett a halottak birodalmába. Most ott van valaki, aki nem áll a halál mágikus hatalma alatt, mentes minden kábulattól. A halálon át magával viszi géniuszának egész napfényét. …a halottak birodalmában felragyog a remény sugara. A halál bűvölete gyengül, mert kilátás nyílik az emberiség jövőbeni győzelmére az alvilág rémületet keltő kísértete fölött.”
(Emil Bocktól a „A három év – Nagyhét eseményei” című írásából idézek)
Szeretettel:
Márti
A képek a Pinterest oldaláról származnak
Érdekel a spirituális alkotás?
Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?
Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja: