Lélekből léleknek
A rajzaim lélekből fakadnak, szeretettel, boldogsággal töltve áradnak szét a térben. Fénnyel rajzolom teli a vázlatfüzeteimet és szeretném megmutatni, átadni ezeket a lélekből áradó spirituális üzeneteket!
2013 tavaszán kezdtem el rajzolni. Bár gyermekkoromban is ez volt az, ami igazán kikapcsolt és megnyugtatott, felnőttként egy krízis állapot hozta elő belőlem, hogy „újra” a ceruza után nyúljak. Fontossá vált az életemben, és egyre többet alkottam.
Imádtam ezeket a csendes, békés, alkotó perceket, amelyben kifejezhettem minden érzést, ott mélyen, a lélekből feljövő üzeneteket. Üzeneteket magamnak és a világnak. Segítségemre volt, hogy önmagamat lássam és tükrözze mindazt, ami az Univerzum adhat.
Belső inspiráció hajt és hajt előre, hogy minél többet és szebbet alkossak. Alkossak, hogy láttassam a világgal azokat a formákat, amelyek általam formálnak egy képet, arról a világról, ami láthatatlan.
Sokat gyakoroltam, tanultam, inspirálódtam, hogy úgy tudjam elkészíteni a műveimet, hogy minél térbelibb hatást keltsenek.
Ez a térbeliség – hogy a motívum kiemelkedjen a papír síkjából – egy hajtó erő is, mert azt szeretném elérni, hogy újra és újra átjöjjön ez a műveimen. Üzenet az Univerzumból, üzenet a világnak!
Úgy érzem összekötő kapocs vagyok egy láthatatlan világhoz, hogy azt Ti is minél tisztábban láthassátok!
Lélekrajz mint ÚT…
Amikor a rajz, mint egy minőség megjelent az életemben már sok utat bejártam, spirituális útvesztőkön át, családi problémákat megélve, személyiségem nehézségeiben, csapdáiban mozgolódva. Tanultam adni, tanultam kapni és elfogadni…mindent, amire szükségem volt. Tanultam a félelmeimet megismerni. Valami mégis ezen az úton tartott engem, valami mindig bennem, velem volt, valami mindig üzent nekem, minden egyes élethelyzetben, szituációban, megnyilvánulásomban, ez pedig az az Isteni minőség, amit lélekként ismerünk, üdvözöl minket minden egyes percben, velünk van, hallja, látja utunkat, látja fájdalmainkat és tétovaságunkat. Ő is többet akar, mint ami most van…tanulni akar és fejlődni a ki nem művelt részeinket nemesíteni.
Minden ember lelke fejlődésre született, de szabad-e a fejlődést megállítani? Ha szabadna, én nem járnám már az utamat, nem tanulnék, nem fejlődnék. Lépnék egyet és azt mondanám, hogy ez aztán butaság. Lehet így élni, de én ezzel csak azt szeretném mondani, hogy itt ebben a világban is van mit tanulni, önmagunk által, reakcióink által, ahogy a közösség reagál ránk, ahogy mi reagálunk az emberekre, közösségre, élethelyzetekre, megannyi dologra. Mi az, ami kényelmetlen, mi az, ami kényelmes, mi tapaszt minket oda, ahol vagyunk, mi miatt szenvedünk? Ha feltárjuk lelkünk útját, megtaláljuk hitünkben a támogatást. Így találtam én is rá, a bennem élő hitre, amiben önmagam lehetek, ami tanít, nevel engem.
Mindig jönnek új tanok, de minden egy, bárminek is hívják, legyen az buddhizmus vagy kereszténység és így tovább. A tudás ott van mindenben, de meg kell tanulni olvasni belőle és magunkévá kell tenni. Ez az én utam és remélem a szolgálatom is, amivel adni tudok embertársaimnak, lelkeknek, akik tanulni jöttek, csak már nem emlékeznek.
Érdekel a spirituális alkotás?
Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?
Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja: