Advent ünnepe, szimbolikus jelentése, belső munka, alkotás

Advent ünnepe, szimbolikus jelentése, belső munka, alkotás

Advent első vasárnapjára ébredtünk ma reggel. Elkezdődik a várakozás időszaka, arra készülünk, hogy megjelenjen a Fény a Lelkünkben, Jézus születése által.

Ez az időszak nagyon fontos minden spirituális ember számára, lehetőséget ad belső erényeink kifejlesztésére.

Szeptember 29-étől, Szent Mihály ünnepétől elindulunk a sötétség felé, egyre rövidülnek a nappalok, sötétebb lesz napról napra, ami megpróbál minket, megnehezítve az életünket, mind kívül, mind önmagunkban belül. Advent alatt ez az energia még nehezebbé teszi a várakozás időszakát, mert ahogy szokták mondani: „napfelkelte előtt a legsötétebb az éjszaka”. Ezt éljük meg advent alatt is. De a cél az, hogy tudatos belső munkával, megdolgozva önmagunk kihívásait, alacsonyabban működő részeinket megtisztítva és a fénybe emelve megszülessen a Lelkünkkel, a Fénnyel való kapcsolat.

Ez a szimbolikus várakozás, próbára tesz bennünket ebben a négy hétben. Nem véletlen, hogy végbemennek ezek a folyamatok rajtunk. Mindenből tanulunk és mindent megtanulunk magunkról, ha tudatosan koncentrálunk a napok folytonosságára, folyamatára, bennünk megjelenő kihívásokra.

Az adventi időszakban minden segítő energia, angyal – aki addig mellettünk volt – hazatér a fénybe. Ez egy magányos elhagyatottság érzéssel párosul bennünk. De nem maradunk teljesen egyedül, mert minden héten társul hozzánk egy segítő, egy angyal, egy pozitív erő.

  1. héten: Mihály Arkangyal
  2. héten: Melkizédek Arkangyal
  3. héten: Metatron Arkangyal
  4. héten: Jézus

Felerősödik bennünk a belső munka iránti vágy advent négy hetében. Minden héten új kihívások, próbák kerülnek elénk. Ez által nagy lehetőséget adva a szellemi, lelki fejlődésre.

Minden egyes gyertya meggyújtása fényt ad, világít ezen az úton számunkra. A gyertyák jelentéstartalommal bírnak, amelyek támaszt adnak a hetek során, hogy követni tudjuk Lelkünk útját, spirituális fejlődésünket, önmagunk megismerését, fejlesztését.

Négy gyertya, négy jelentés, négy erény

A Wikipédia szerint: „A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

  1. gyertya: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
  2. gyertya: zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
  3. gyertya: Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm)
  4. gyertya: Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)”

 

Négy hét, négy erény és kísértés, spirituális szempontból:

Első hét: Igazságosság vs. Igazságtalanság

Második hét: Mértékletesség vs. Mohóság

Harmadik hét: Bátorság vs. Félelmek

Negyedik hét: Bölcsesség vs. Tudatlanság

 

Testeink szintjén a négy hét:

  1. hét: Fizikai test
  2. hét: Éteri test
  3. hét: Asztrális test
  4. hét: ÉN

Első hét:

A HIT gyertyája, az Igazságosság erénye, fizikai szintű megpróbáltatások, kihívások:

Megpróbál minket – kihívásként – az Igazságtalanság. Ismerjük meg a kozmikus igazságot, hogy ezek a próbák ne billentsenek ki hitünkből bennünket. Tudjuk milyen Igazságok mentén éljük az életünket. Fejlesszük ki életünkben az Igazságosság erényét, váljunk nyitottá a kozmikus igazságra, adjuk át magunkat ennek a folyamatnak, engedjük be életünkbe.

 A HIT-ünk, a Kozmikus Igazságosság van górcső alatt a fizikai világunkban.  Tudunk-e hittel, előre figyelni, önmegfigyeléseket folytatni? Aggodalmaink milyen mértékben jelennek meg, mennyire próbálnak meg minket? Ez egy kutató munka része is lehet, de tudatos önmegfigyeléssel bátran szembenézhetünk nehézségeinkkel. Aktív, energikus erőnkkel, hitünkkel megpróbálhatunk tudatosan változtatni a berögződéseinken és elébe menni egy jobb élet reményének, lehetőségének. Kelljünk hát fel és lépjünk egyet előre önmagunkban! Tanácsoljuk magunknak, hogy másként lépek rá az utamra, másként tudok hozzáállni a dolgokhoz az életben! „Most változtatok és egy dolgot másként csinálok.” Ha tudod, hogy várod ezt az időszakot, de tudod, hogy megpróbál téged, akkor készülj rá! Szülessen meg egy terv, amiben tudatosan figyeled az életedet a változásaidat, a reakcióidat. Ez a hét a hit, a tudatos változás próbaja. Lépj ki a komfortzónádból és ne engedd meg magadnak, hogy benne maradj! Tudatos változtatással minden út eléd tárul. Ismerkedj magaddal, a változásaiddal, az aggodalmaiddal, és amikor tanítod magad, nyisd ki a szívedet, a vállalásaidat és tanulj meg új utakon járni. Ne csak a régit kövesd, az újat is lépd meg, bátran, letisztítva berögződéseidet és tanulva abból, amit eddig megismertél magadban. Engedd meg magadnak, hogy a Kozmikus Igazság a részed legyen.

Rajzold ki magadból a HIT gyertyáját, az Igazságosság erényét, alkosd meg ez által az új útadat. Legyen egy képed arról, hogy neked milyen ez a mai nap, mit hoz el neked Advent első vasárnapja és hogyan folytatod a hétköznapokban!?

Második hét:

REMÉNY gyertyája, a Mértékletesség erénye, éteri testhez kapcsolódó kísértések, kihívások:

Megpróbál minket a Mohóság ezen a héten. Sokféleképpen beférkőzhet az életünkbe, bármilyen dolog túlzott hajszolásában is megnyilvánulhat. Túl sokat eszünk, mértéktelenül habzsolunk vagy sokat végzünk olyan dolgokat, mint pl. tévé nézés esetleg sokat beszélünk feleslegesen, netán kimerítjük az erőinket, ezáltal hamarabb elfáradunk. Regenerálódnunk kell ezen a héten, böjtölni, kevesebbet enni, tévézni, beszélni. Még nincs itt az ideje a lakomáknak, de itt az ideje mértéket tartani mindenben, ami túlzóan jelenik meg az életünkben. Reménykedve abban, hogy megfogtuk az elszabadult energiáinkat és megzaboláztuk azokat. Ne féljünk attól, hogy nem fog sikerülni, reménykedjünk Isten támogatásában, segítségnyújtásában, abban, hogy erőt ad nekünk, hogy kitartsunk a nehéz napokban.

Kapcsolhatunk alkotást ehhez a kihíváshoz is. Hogyan ábrázolnád ezt a hetet, a Remény gyertyáját és a Mértékletesség energiáját az Adventi koszorúdon?

Harmadik hét:

ÖRÖM gyertyája, a Bátorság erénye, asztrál testhez kapcsolódó kihívások, megpróbáltatások:

Ezen a héten az aggodalmak, félelmek uralkodhatnak el rajtunk. Mintha megvadulna minden gondolat, érzés, akarat bennünk és uralkodni szándékozna felettünk külön-külön. Legyünk tudatosak érzésinkre, gondolatainkra, akaratunkra, ne hagyjuk, hogy dúvad módjára irányítsanak. Szelídítsük meg őket, hogy ne az uralom legyen a fő szempont, hanem az együttműködés, közösen munkálkodni a jó dolgokon. A zabolázatlan, vad erővel szemben egy teljesebb, tisztább érzéssel, gondolattal, akarattal működtetni lényünket. Az ösztöneink okozhatnak olykor fejfájást az életünkben, de ezt a csapatot összehangoltan mozgatni, már egy letisztultabb, tudatosabb önvalóval találkozhatunk, aki eggyé válva részeivel, jó úton halad a fejlődése útján. Vagyis a gondolat, az érzés, az akarat nem külön-külön, hanem összehangoltan, együttműködve dolgozik minden teljességet megélt emberben. A cél, a csodálatos összhang, a Lelki egyensúly létrehozása.

Alkosd meg a benned élő ÖRÖM-öt, BÁTORSÁG -ot, mint harmadik gyertyát és harmadik erényt az adventi koszorúdon! Ahogy előrébb olvashattad, ez a gyertya Szűz Máriát is szimbolizálja.

Negyedik hét:

SZERETET gyertyája, a Bölcsesség erénye, Énünk kihívása, próbatétele:

Ezen a héten énünk próbatétele a Tudatlanságunk lehet a fókuszunkban. Szembe találhatjuk magunkat az emlékezés küszöbőrével, ahol két kihívás is megjelenhet: az illúzió, amiben élünk és ahogy megkerüljük az előttünk álló kaput. Nem, mint lehetőség, hanem mint lehetséges jólétként szemléli ezt az énünk. Bár itt van egy kapu, a fejlődés lehetősége, de most másként akarok bejutni, megkerülve a kaput. Nem hátrálok, hanem belevágok az illúziók világába és átjárom az átjárhatatlant. De ez egy csapda, mert mi van, ha nincs szellemi fejlődés? Akkor is így akarom, mert anélkül, hogy bejártam volna a szellemi fejlődésem rögös útját, akkor is be akarok jutni az illúziók világába, mert a kísértés beenged. Ha tudatosan választom a könnyebb utat az életben, nem biztos, hogy a helyes ösvényen járok. De ha megtalálom megfelelő irányt, ami a fejlődésem útján tart, akkor ne akarjak kerülő utakon át bejutni egy olyan valóságba, ami nem igaz. Igaz? 😊 Minduntalan harcolunk az életben valakivel, valamivel, de ha van egy meggyőződésünk, amelyben ott van a tudatunk, maradjunk azon az ösvényen és ne a könnyűt és a szépet válasszuk rögtön, nézzünk a kísértések mögé és tereljük fénybe a tudásunkat, vállalásunkat. Tudatosan fejlődve haladjunk előre. A legfontosabb, szerezzük meg szellemi bölcsességünket és tartsuk is meg azt. Hamis illúzióktól és kecsegtető ajánlatoktól mentesen éljük életünket. Legyünk önazonosak és hűek igaz valónkhoz, valós isteni lényünkhöz!

Az utolsó gyertya lángját is jelenítsd meg egy rajzban. Milyen a SZERETET lángja, milyen a Tudatosságod számodra? Alkoss ebben a négy hétben, mert a gyertyákat így is meggyújthatod, legyen bátorságod tudatosan végig vinni ezt a négy hetet és mint műalkotás, alkosd is meg, rajzold is le magadnak, átdolgozva a benned élő alkotó részeden.

Kihívásnak tűnhet minden, amit itt olvasol, de legyen inkább öröm benned, hogy feltárhatod és letisztíthatod mindazt, ami benned munkálkodik, amivel ide születtél a földre.

Ez a négy hét, ez a négy alappillér, négy erény, ami segíti, stabilizálja spirituális életünket. A Fény, ami karácsonykor születik, így válik lényünkké, eggyé velünk és mi is a Mindenséggel.

 

Alkossuk meg saját rajzos, adventi koszorúnkat, ezzel még közelebb kerülve az erények fejlesztéséhez, megdolgozásához, önnön erőinkkel való találkozáshoz. Minden egyes vasárnap, hagyd, hogy formálódjon a kezeid alatt ez a spirituális koszorú és töltődj energiájával, alkosd szabadon, hogy kiemeljen az esetleges nehézségekből, töltődj fel és megdolgozva magadon ezeket a részeket egy csodálatos jövőképet teremthess.

Áldott Adventi ünnepeket kívánok!

Márta

(A képek a https://hu.pinterest.com/ oldalról vannak)

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Intuíció

Intuíció

"Megtanultam, hogy a valódi alkotó saját belső Énem, a Shakti...

Tenni vágyásunk a bennünk élő Isten általunk szóló szava."

                                                                                                               (Michelle Shea)

 

Sokat elmélkedtem magamban mostanában, hogy mi is az intuíció? Miért nem tudok hozzáférni időnként, amikor elönt a kétség, a félelem, az aggódás az életemben?

Az intuíció egy gyönyörű együttlét, egy ősi minőség, amit hordoz a lelkünk vagy részünk, amellyel egyek vagyunk a Nagy Univerzális Közösségben.

Az intuíció a tudatunk egy magasabb minősége, ami kisegít a bajból, átsegít nehézségeken vagy lehet, megmutat olyan utakat az életünkben, amellyel nem is számoltunk. Alkotásra sarkall minket, mint Isten, aki maga teremtette ezt a világot. Amikor meditálunk, akkor is vele vagyunk és érezzük az összekapcsolódást. Amikor sötét, komor napok jönnek és várjuk, hogy visszatérjünk ebbe a csodálatos állapotba, akkor mi is az, ami fogva tart bennünket? Sokunkban lehet kérdés ez…és igen a könnyedség, a fesztelenség, ami kiterjed az intuíció által a lelkünkben, testünkben és egyé válunk alkotó énünkkel egy nagy isteni közösségben.

Tudatosan választunk olykor nehézséget az életünkben, hogy megérezzük a hiányát? Vagy csak akadályoztatva vagyunk?

Mi az, amivel igazán szabaddá tudjuk tenni gondolatunkat, hogyan oldjuk fel magunkat? Esetleg alkotással vagy egy könnyed, jó filmmel? Mivel tisztul meg elménk, mikor ordít belőle a feszültség? Ezek, és még számos hasonló kérdés foglalkoztatott az elmúlt időszakban. De a legkönnyebb, ha csak vagyok, megengedem magamnak, hogy ne agyaljak, nem olvasok, hanem megnézek egy szórakoztató filmet, festek, egyszerűen kinyitom a rajzfüzetemet és vonalakat húzok benne. Csendes alkotó percek ezek, amikor csak létezni szeretnék és nem eldöntendő kérdésekre válaszolni vagy töprengeni, csak lenni és létezni.

Milyen az, amikor te alkotsz, hogy tudsz elcsendesedni, akarsz-e elcsendesedni? Neked is van ilyen vágyad? Csak lenni és hallgatni a csendet, amelyben szíved halk dobogását is érzed?

Legyen hű barátod a képzeleted és a lelked, engedd meg az intuíciónak, hogy belépjen az életedbe, leld örömöd benne, hallgass rá, törekedj együtt működni vele, mert csodálatos, amit ő ihlet és ha bátran megéled mindazt, amit sugall neked többre viszed az életben! Teremtesz, létezel, élsz és igaz valóságoddal együttműködve folytatod teendőidet, szellemi ösvényedet.

Az én „könnyed” filmem, ami nem egészen az, de engem felszabadított, az az „Egy kis mennyország” című film. Az mindenkinél más, hogy éppen mivel kapcsolja ki azt a nehéz funkciót magába, ami letiltja a kapcsolatot az intuitív oldalával. És még több Lélekrajz a végtelenbe és tovább… 😊

A Lelkem üzen és én alkotok, mert az alkotás, a lelki műalkotás egy finom tudati hullám, ami megcsillan földi világomban, és útjára indítja önmagát.

Varázslat, amely a tudat átsugárzott formája, amelyben újra és újra megcsillan az a tudás, amit oda bezártam. ❤️

Szeretettel:

Márti

A képek saját képeim, illetve a https://pixabay.com/hu/ oldalról valók.

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Az emlékezés ünnepe, napja

Az emlékezés ünnepe, napja

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk…

 

Vivaldi: Ősz

 

Eljött november 1-je és 2-a, amelyek az ősz, az elmúlás, a megemlékezés napjai. Földi létezésükből eltávozott szeretteinkről emlékezünk meg ilyenkor. Sokan kivonulunk a temetőkbe és koszorúkkal, gyertya gyújtással imádkozunk lelkük üdvéért, meglátogatjuk sírjukat, virágokat, mécseseket viszünk, helyezünk el rajta.

De ezt az emlékezést megtehetjük akár egy belső gyertyagyújtással is a szívünkben, amikor elcsendesedünk és egy alkotás keretében készítünk, olyan Lélekrajzot, amiben szeretteinkért imádkozunk azért, hogy szeretet töltse el szívünket az öröklét hitében. Minden őszi időszak az elmúlást, a gyászt is magába hordozza, de ez az elmúlás, ez a vég egy újrakezdés is egyben.

Egy alkotásra hívlak benneteket …       olyan ez mint, amikor távol vagyunk az otthonunktól és személyesen nem tudunk elmenni szeretteinkhez, hogy a temetőben emlékezzünk meg a sírjuknál, ezért a lakhelyünk temetőjének nagykeresztjénél hagyjuk mécsesünket, virágunkat vagy otthonunkban gyújtunk értük gyertyát, kinek-kinek a hite szerint. Az alkotásban ezt a megemlékezést örökíthetjük meg.

Mennyire tudunk elengedni, felszabadulni ezen az ünnepen? Meg tudjuk-e bocsátani vagy érteni, hogy akit szerettünk, miért ment el? Minden a körforgás része, ahogy a természet is körforgásban él, így mi, emberek is ezt a körforgást tapasztaljuk meg, amikor a halállal vagy a gyász állapotával szembesülünk. Nagyon sokan vagyunk, akik mély lelki sebeket vagy traumákat hordoznak még magukban, az elvesztés emlékében vagy megélésében. De szomjazzuk-e azt az öröklétet, amit testünkben élünk meg? Ebben az öröklétben, amit fizikailag élünk, még nincs teljesség, itt még a mulandóság kerekét hajtjuk, de ha egyszer megszabadulunk ebből a testből, újra az öröklétünk részévé válunk. Ha így tekintünk az elmúlásra és átadjuk magunkat az örömnek ezen a napon (mint más kultúrában pl. Mexikó) szeretettel, boldogsággal telt szívvel gondolunk arra, aki eltávozott tőlünk, akkor talán könnyebben megéljük ezt az ünnepet és minden percét a további életünknek.

Sokunkat érint fájdalmasan az elmúlás. Eltávozni és átadni a matériát egy másik létminőségnek, az nem egyszerű földi gondolkodás. Ha csak a természetet nézzük, milyen gyönyörű és csodás, amikor már ősz van és a vénséges vén „banya” energiája megjelenik, túljutunk mi is ezen a mélységen és talán most meghalljuk, hogy milyen ez az elmúlás, mit is hozhat ez emberként itt a földi életünkben.  Sokat szenvedett népünk nehezen éli meg az elvesztést, de ha csak kicsit is másként fordítanánk látásmódunkat tudnánk, hogy mindennek kezdete és vége van, és minden akkor jön el, amikor rendeltetett. Így, ha törekszünk pozitívan megélni életünket, az elmúlás is könnyebben megy majd, illetve megélése annak, hogyha valaki elmenni készül az életünkből.

Túl sokat nem gondoltam ezeken elmélkedni, de van, amikor én sem értem a miérteket, viszont, ha szeretném megérteni őket, akkor alkotok, rajzolok, festek bármit és ilyenkor már egyszerűbben tudom látni az életet. Ezért bíztatlak az alkotásra benneteket is. Lássátok magatok előtt az égő gyertya fényét, amit a lelketekben gyújtottatok mindazokért, akik már nem lehetnek veletek itt a földi porhüvelyben! De érezzétek azt az erőt is, ami által tudjátok, hogy jobb úton haladnak, és életükben, halálukban is azt vállalják, amik ők maguk: a tiszta tudatukat, lelkük egyesülését, a természet teljes azonosulását az önvalóval, teljes aktív energiájukkal.

Alkossunk hát együtt! A gyertyaláng képeim és minden más alkotásom a lelkemből fakadnak és amikor ezt írom, minden emlékemben ott van az a szeretet, amellyel őseim életére gondolok és tudom, hogy jó helyen járnak. Van még út előttük és Isten keze vezeti őket egy magasabb tudat felé az öröklétben...

Ha szeretnél együtt alkotni velem, gyere el Lélekrajz foglalkozásomra, szeretettel várlak!

 

Márti

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Az ősz csodálatos energiája. 😇💖🍂

Az ősz csodálatos energiája. 😇💖🍂

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra (részlet)

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

 

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

 

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet…

Tavasszal nyitunk, most pedig ősszel zárunk, elengedünk mindent, ami oly csodálatos volt. Az őszi világnak is megvan a maga öröme, szépsége, vigassága. A természet megannyi szépséget táplál a nyári napsugaraival, ősszel learatjuk mindazt, amit a nyári nap nevelt számunkra. Ami oly szép volt az elhervad, megfakul vagy aranysárga, rézvörös, aranybarna árnyalatokban mutatja meg arcát. Látszik már, hogy készül, felkészül újra a körforgás részévé válni. Minden, ami nem örökzöld, az most átalakul, elszáll, egy új tavaszt indítva el belső útján… az aranyló fényeket már önmagában látja, nem kívülről mutatkozik meg, hanem egy tökéletes egységként, itt az ősz tükörképében, a múlt elengedésében, bennünk, a lelkünkben, egy érettebb, fényesebb, teljesebb minőségben, egy teltebb, erősebb karakterben áll össze.

Az ősz gyönyörű, tele van káprázatos képekkel, ahol még jele sincs a mérhetetlen sötétségnek, fény hatja át a teret, az őszi lombhullás, az aratás, a szüret, a késői magvetés, és még a lucskos esernyős, gumicsizmás időben is ott a tökéletesség érzése, hogy az ősz egy csodálatos évszak. Minden szépen átalakul, változik, teljessé válik. Tudatosabban felkészítve minket az elválás, leválás időszakára. Sok bőséges terméssel ajándékozva meg kincsestárunkat.  

Engedjük meg magunknak, hogy élvezhessük ezt az időszakot, befogadhassuk magunkba a nap érett sugarait. A nap már lebukóban van, már az ereje sem olyan szikrázó, mint nyáron, de szent, érett sugaraival ajándékoz meg minket ezekben a csodálatos hónapokban, aztán ő is pihenni vágyik…

Minden évszaknak megvan a maga változékonysága, szépsége, csodája. Számomra az ősz az, ami igazán megérinti szívemet. 🥰Szeretem azt a csodát, azt a szépséget, amit áraszt. 💖

Rengeteg fantasztikum van ebben az évszakban. Számos színnel és azok árnyalataival🧡❤️💛 jelenik meg, olykor komor🌫, olykor fényes, napsütéses🌞, van, amikor esős🌧, gumicsizmás👢 vagy hulló faleveles🍂, szüretelős. 🍇

Minden őszi hónapnak megvan a maga feladata. Amit én látok meg benne: learatni, amit elvetettünk, leszüretelni az érett terméseket, magvakat, mindent, amit az ősz adhat át számunkra, hogy felkészülhessünk a tél által nyújtott kihívásokra.

Útmutatásaival egy befelé vezető irányt ad, amellyel elmélyülést idéz elő bennünk. Egy irányt, ami majd a lelkünkben zajlik le. 😇🙏💗

Hullanak a gyönyörű falevelek. 🍁💖🤗 Olyan csodaszép felületet adnak ahhoz, hogy alkothassunk rájuk. Legalább is engem inspirálnak, még szakadó esőben is gyűjtögetem őket. 🌧☔️🤗Egy csodálatos nagy falevelet 🍁🤗találtam, amit lapítottam és szárítottam papírtörlő között, lenyomtatva - mint gyerekkoromban - hogy aztán egy remekmű készülhessen belőle. 😄 Elkészült.

 Különleges, dekorációs képet is készíthetünk egy falevél feldíszítésével és keretbe foglalásával.

Vagy megrajzolhatjuk a különböző őszi szimbólumokat, amelyeket kitölthetünk Lélekrajz motívumokkal.

Így kapcsolódhatunk össze a természettel, Földanyával, a változás energiájával, tudatosan átdolgozva magunkat a folyamatokon. Könnyebben kiemelkedünk, ha egy alkotásban megnyitjuk tudatos részünket, mert ráhangolódva a természet csodálatos alkotásaira magunk is alkotóvá válunk...

A képek saját képeim, illetve a https://hu.pinterest.com/ oldalról valók.

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

Alkotó belső gyermek.

Alkotó belső gyermek.

„Már mindenhol kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy.

Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én?

Azt kívánom bár itt lennél, hogy megmond. Esetleg, ha nagyon – nagyon erősen kívánom akkor itt lennél?”

Micimackó

Elgondolkodtál már azon, hogy milyen volt, mikor gyermekként játszottál? Mit szerettél csinálni? Hogyan használtad a képzeletedet? Mi okozott örömet és vidámságot neked?

Ha csak beleképzeled magad egy kicsit abba az örömteli, boldog világba, amit gyermekként éltél meg rájössz, hogy sokkal többet kell megszeretgetned, sokkal többet kell hagyni játszi egy keveset vagy épp örömet okozni a gyermeki énednek valamivel. 😊

Ahogy tágra nyílt szemekkel rácsodálkozik egy gyermek a világra, máris ott van az a világ a gondolataiban, ahol ő lehet bármi, bárki. Egy gyermeket inspirál akár egy kavics, egy pillangó, de még a szél fuvallata is, ahogy éppen meglöki vagy szemébe fújja a haját.

Egy örök gyermeki lélek inspiráltan éli az életét, nincs mitől félnie, bátor, megtartja őt az a

szeretetháló, amihez életében kötődik.

Sokan vagyunk, akik már nem látjuk a hálót, nem tudunk játszani és nem is akarunk, mert túl komolyan vesszük ezt a világot… Ha időnként kilépnénk a mindennapi elvárásokból, amit magunk elé állítunk és nem csak mások állítanak elénk, hanem mi is magunk elé, akkor már el is érnénk az örök gyermeket magunkban, aki hív, hogy játssz, hív, hogy újra tanulj, ismerkedj meg a világ csodáival, mert a világ egy csoda.

Még ha időnként árnyak lepik is el lelkünket, akkor is ott van ez a törékeny gyermeki részünk, aki szeretettel felébredne, megnézné újra a szép falevelet, beleugrana a pocsojába vagy megfésülné a babája haját…de azt mondjuk, hogy nem tudunk már szembe nézni vele, nem érünk rá, már túlon-túl fáradtak és elfoglaltak vagyunk… Pedig meghálálja ezt a kis apróságot is a belső gyermekünk, amit rászánunk.

Légy hát kreatív általa, találkozz vele időnként, légy vidám, boldog kisgyermek újra, mert alkotásközben ismét megéljük a vele való találkozást. Rácsodálkozunk, hogy mit meg tudunk engedni magunknak, ha hagyjuk, hogy ő inspiráljon, ő alkosson. Mert ő az alkotáshoz vezető út, tisztán, tudatosan vele együtt tudod megalkotni művedet.

Sokan foglalkoznak már különböző terápiákkal, amik ezen részünket aktiválják, tanítják meg újra használni vagy gyógyítani a sérüléseket. Egy-egy szabad alkotásban, amikor csak rajzolsz, festesz, már összekapcsolódsz vele és ezek az alkotások kiemelnek a régi mintákból, segítenek feldolgozni, elengedni a régi sérelmeket. Így bármit is alkotsz ezzel tisztítod, emeled, segíted ezen részedet.

Kívánom, hogy legyen alkotó kedved, ismerkedj meg még több művészeti ággal, tanuld meg újra használni mindazt a képzeletet, alkotáskedvet, ami ott lapul minden kis pöttöm gyermeki lélekben. Ők még szabadok, te mennyire vagy szabad? Mennyire tudod megengedni magadnak, hogy szabadon, előítéletek nélkül alkoss, vagy csak játssz, ahogy egy gyermek teszi? Ki az benned, aki ennek nem ad utat?

Alkotó vágyunk ott van, még ha azt mélyen el is rejtettük, hát itt az idő, hogy újra éleszd! Kezd el irányítani úgy az életedet, hogy azok a gyermekségedet kiváltó, felhozó dolgok ott legyenek az életedben. Időnként találkozz vele, így szabadabban tudod megalkotni mind azt, amit szeretnél. Légy kreatív, légy ügyesebb, mint voltál, tanulj meg mindent, amit gyermekként magadnak mutattál! Legyen ez a vége a megfásult időszakoknak, tedd le régi mintáidat és légy újra szabad, kreatív gyermek, ügyes, csibész, csínytevő, de nem erővel és akarattal, hanem tiszta tudatos változással. Alkoss egy képet magadról, amiben te vagy, te a gyermek, a kisded, aki még tiszta, őszinte és szabad. Lehet, tudsz is magadról ilyen énképet előhúzni a tarsolyodból, akár emlékeidből, akár egy rég megkopott fotón. Szeretgesd meg, szabadítsd fel, mond neki: most alkotunk és irány, az inspirált képet most alkosd meg! Nem a kézügyesség a lényeg, hanem ahogy látod magadban a képet, úgy tedd oda a papírra. Legyen értelme, hogy miért rajzoltad, hogy felkapcsoltad azt a részed, amit eddig oly jól elraktároztál és olykor szomorkodtál, hogy nem tudod mi a baj. Hát lépj és haladj az utadon, a változásban!

A bennem élő gyermek sokat segít nekem, időnként találkozunk, de még mindig van néha közöttünk feszültség, pedig csak egy csodára vágyok, hogy ez a feszültség megszűnik és én alkotok. Olykor gyerek vagyok és újra tanítom magam, de ez oly csodálatos és annyi szépséget rejt magában, feltárni azt, ami része az én csodámnak. 😊

Kezd el te is újra felépíteni magad ez által a csoda álltál és teljesül minden vágyad, ha már látod a célt magadban, a hogyan továbbokat. Légy stabil anyukája, apukája ennek a belső gyermeknek, legyen kapcsolatod vele, mert így tudsz igazán alkotó, inspirált emberré válni az életedben. Legyen egy csoda ez a kapcsolat, az alkotás csodája, ami aztán végig veled van minden pillanatban, azon az úton, melyen életedben haladsz. Hozzásegít megtenni minden egyes dolgot, melyhez szükség van a kreatív alkotó energiára. Légy tudatos hát! Alkoss, mert a művedet te alkothatod meg és nincs még egy ilyen csoda, mint te! Így légy összekapcsolva magaddal, a tudatoddal, a belső világoddal! Minden más eltörpül emellett. Légy aktív éned része!

Tedd meg az első lépést a belső gyermeked felé, hogy alkotó, inspirált emberré válhass, hogy minél tudatosabban be tudd építeni az életedbe a kreatív, alkotó részed, használva ezt a képességed életed minden területén. Várlak szeretettel a következő foglalkozáson, hogy mind ezt megtapasztalhasd! Engedd át magad belső világodnak! Saját belső gyermeki örömödnek, hogy kitaláld mire is vágysz oly nagy akarattal az életben. 😊

A képek a https://hu.pinterest.com/ oldalról valók.

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

A lélekrajzról

A lélekrajzról

Lélekből léleknek

A rajzaim lélekből fakadnak, szeretettel, boldogsággal töltve áradnak szét a térben. Fénnyel rajzolom teli a vázlatfüzeteimet és szeretném megmutatni, átadni ezeket a lélekből áradó spirituális üzeneteket!

2013 tavaszán kezdtem el rajzolni. Bár gyermekkoromban is ez volt az, ami igazán kikapcsolt és megnyugtatott, felnőttként egy krízis állapot hozta elő belőlem, hogy „újra” a ceruza után nyúljak. Fontossá vált az életemben, és egyre többet alkottam.

Imádtam ezeket a csendes, békés, alkotó perceket, amelyben kifejezhettem minden érzést, ott mélyen, a lélekből feljövő üzeneteket. Üzeneteket magamnak és a világnak. Segítségemre volt, hogy önmagamat lássam és tükrözze mindazt, ami az Univerzum adhat.

Belső inspiráció hajt és hajt előre, hogy minél többet és szebbet alkossak. Alkossak, hogy láttassam a világgal azokat a formákat, amelyek általam formálnak egy képet, arról a világról, ami láthatatlan.

Sokat gyakoroltam, tanultam, inspirálódtam, hogy úgy tudjam elkészíteni a műveimet, hogy minél térbelibb hatást keltsenek.

Ez a térbeliség – hogy a motívum kiemelkedjen a papír síkjából – egy hajtó erő is, mert azt szeretném elérni, hogy újra és újra átjöjjön ez a műveimen. Üzenet az Univerzumból, üzenet a világnak!

Úgy érzem összekötő kapocs vagyok egy láthatatlan világhoz, hogy azt Ti is minél tisztábban láthassátok!

Lélekrajz mint ÚT...

Amikor a rajz, mint egy minőség megjelent az életemben már sok utat bejártam, spirituális útvesztőkön át, családi problémákat megélve, személyiségem nehézségeiben, csapdáiban mozgolódva. Tanultam adni, tanultam kapni és elfogadni…mindent, amire szükségem volt. Tanultam a félelmeimet megismerni. Valami mégis ezen az úton tartott engem, valami mindig bennem, velem volt, valami mindig üzent nekem, minden egyes élethelyzetben, szituációban, megnyilvánulásomban, ez pedig az az Isteni minőség, amit lélekként ismerünk, üdvözöl minket minden egyes percben, velünk van, hallja, látja utunkat, látja fájdalmainkat és tétovaságunkat. Ő is többet akar, mint ami most van…tanulni akar és fejlődni a ki nem művelt részeinket nemesíteni.

Minden ember lelke fejlődésre született, de szabad-e a fejlődést megállítani? Ha szabadna, én nem járnám már az utamat, nem tanulnék, nem fejlődnék. Lépnék egyet és azt mondanám, hogy ez aztán butaság. Lehet így élni, de én ezzel csak azt szeretném mondani, hogy itt ebben a világban is van mit tanulni, önmagunk által, reakcióink által, ahogy a közösség reagál ránk, ahogy mi reagálunk az emberekre, közösségre, élethelyzetekre, megannyi dologra. Mi az, ami kényelmetlen, mi az, ami kényelmes, mi tapaszt minket oda, ahol vagyunk, mi miatt szenvedünk? Ha feltárjuk lelkünk útját, megtaláljuk hitünkben a támogatást. Így találtam én is rá, a bennem élő hitre, amiben önmagam lehetek, ami tanít, nevel engem.

Mindig jönnek új tanok, de minden egy, bárminek is hívják, legyen az buddhizmus vagy kereszténység és így tovább. A tudás ott van mindenben, de meg kell tanulni olvasni belőle és magunkévá kell tenni. Ez az én utam és remélem a szolgálatom is, amivel adni tudok embertársaimnak, lelkeknek, akik tanulni jöttek, csak már nem emlékeznek.

Érdekel a spirituális alkotás?

Szeretnél Te is megismerkedni a lélekrajz csodálatos világával vagy elsőként értesülnél legújabb festményeimről, alkotásaimról?

Csatlakozz hozzánk, legyél te is a Lélekart közösség tagja:

lelekrajz-mini-foglalkozas

You have Successfully Subscribed!